Inzulinrezisztencia

Az inzulinrezisztencia (IR) azt jelenti, hogy az inzulin hatása a célsejteken gyengül, ezáltal több inzulinra van szükség a megfelelő vércukorszint fenntartásához. Sejtjeink jelentős része csak inzulin hatására képes a cukor felvételére. Inzulinrezisztencia esetén szöveteink kizárólag az átlagosnál nagyobb mennyiségű inzulin jelenlétében tudják hasznosítani a működésükhöz megfelelő mennyiségű glükózt. Szervezetünk fokozott inzulintermeléssel kompenzálja az inzulinérzékenység csökkenését. Ezt az extra szükségletet a hasnyálmirigyben lévő Langerhans-szigetek ß-sejtjei elégítik ki. Amíg a hasnyálmirigy több inzulint termel, addig az inzulinreceptorok csökkent érzékenysége és a szénhidrát-anyagcsere zavara rejtve maradhat, csupán a magas inzulinszint jelzi a problémát. Ugyanakkor a kompenzáló mechanizmusok kimerülése manifeszt szénhidrátanyagcsere-zavar, cukorbetegség kialakulásához vezet (ezért is nevezik az IR-t a cukorbetegség előszobájának). Az egészséges éhomi vércukorszint 3,9-6,0 mmol/l határértékek között található. Az ennél magasabb érték már valamilyen kialakult szénhidrátanyagcsere-zavarra utal, azt jelezve, hogy a sejtek nem képesek a működésükhöz szükséges glükóz felvételére a vérből, így a vércukor szintje megemelkedik. Inzulinrezisztencia (IR) esetén szervezetünk sejtjei magas inzulinszint mellett még képesek a glükóz hasznosítására, így a vércukorérték határérték alatt marad.