Cukorbetegség

A cukorbetegség kialakulásának értelmezéséhez először érdemes áttekintenünk a cukor sorsát szervezetünkben. A szőlőcukor (glükóz) a sejtek legfőbb energiaforrása. A szőlőcukor egy része az elfogyasztott táplálékból szívódik fel a bélben, a többit a máj állítja elő más anyagokból. (egyéb cukorfajták, aminosavak, tejsav stb.) A vérből a glükóz belép a szervezet sejtjeibe, a legtöbb sejttípus esetében inzulin segítségével. Az inzulin a hasnyálmirigyből származik, ami közvetlenül a gyomor mögött elhelyezkedő, emésztőnedvet és hormonokat egyaránt termelő mirigy. A vérben keringő inzulin úgy viselkedik, mint egy kulcs, ami kinyitja azokat a mikroszkopikus kapukat, amelyeken a glükóz bejut a sejtekbe. Ebből következik, hogy az inzulin csökkenti a szőlőcukor szintjét a vérben. Ahogy a vércukorszint csökken, az inzulin felszabadulása is csökken a hasnyálmirigyből. A máj cukortárolóként és előállítóként viselkedik. Amikor alacsony a vércukorszint, de nincs lehetőség evésre, a máj felszabadítja a tárolt glükózt (és szükség esetén újonnan is előállít), ezáltal normál tartományban tartja a vércukorszintet. Cukorbetegségben ez a folyamat zavart szenved. Ahelyett, hogy a cukor bejutna a sejtekbe, felhalmozódik a véráramban. Ez akkor fordul elő, ha a hasnyálmirigy nem termel elég inzulint (1-es típus) vagy ha a sejtek érzéketlenné (rezisztenssé) válnak az inzulin glükózbejuttató hatásával szemben (2-es típus).